Sziasztok. Igen, ne tévesszen meg senkit a szeme, tényleg új bejegyzés került az oldalra! És igen, én magam írtam nektek, Sii-chan. :) Jó sok elmaradást kell behoznom és nem ígérek előre semmit csak, hogy igyekezni fogok. 

A válasz a kérdésetekre pedig... ugyanis tudom, hogy aki már járt valaha nálam, vagy ismert régről, azoknak mind ugyan az a kérdés járhat a fejében... "Hova a fenébe tűntél ennyi időre és miért nem volt frissítve az oldal? Mi van a mangákkal?" Eltaláltam? :P A válasz nagyon egyszerű... de hosszú is... Kezdjük ott, hogy azt hiszem a legutóbbi bejegyzésben azt írtam, hogy van barátom. Hát ez végül is most is igaz, csak éppen már egy másik srác óvó karjaiban élem az életem. Ennek az oka pedig, hogy az előző barátom, akiért úgy oda meg vissza voltam egyszerűen "kidobott". Mondván, hogy neki nincs ideje most egy kapcsolatra és mindezt tette 3 héttel az után, hogy összejöttünk. (De nem akarom igazán tudni, hogy mi volt igazából a háttérben, megcsalás, fogadás vagy valami ennél is rosszabb... :S) De mindenki megnyugtatására a női méltóságom nem veszett el, szóval boldogan haladtam tovább az élet vad ösvényén... egy jó nagy bőgés után természetesen. Ilyenkor általában minden lánynak megfordul a fejében az a bizonyos mondat "Nekem már nem is lesz pasim!" vagy valami hasonló. De ez nem igaz! Megnyugtatok minden kedves női olvasómat, hogy van élet a szakítás után is, még ha az egy fájdalmakkal teli rögös út is. Bár jogos lenne a kérdés, hogy miért pont én papolok erről, akinek sikerült újra megtalálnia a boldogságot? Mert nektek is fog. Szóval, hajrá!!! :D 

A mostani barátomat nem ismertem túl régről, néhány hónappal az előtt találkoztunk, hogy elkezdtünk volna randizni, ráadásul még az ex-pasimmal való kapcsolatom előtt ismertem meg. Nem fogok itt titkolózni, Bencének hívják, és nagyon Szeretem! De nem igazán mondanám szerelemnek első látásra, bár már akkor nagyon helyesnek tartottam mikor először találkoztunk. Végül mégis összejöttünk és jelenleg 8 hónapja és 19 napja vagyunk együtt.  Mostanában vannak összezörrenéseink, de ezen még tudunk segíteni. :) No problem! Ja és nem mellékesen egész nyáron nála laktam és mivel ott nincs internet, ezért még ha akartam se tudtam volna írni nektek. :( 

A munkával kapcsolatban...
Gyerek fejjel azt gondolja mindenki, hogy fel szeretne nőni és inkább dolgozna, a felnőttek meg visszasírják az iskolás éveket, mikor még nem nyomta ennyi felelősség a vállukat. (Legalább is anyum folyton ezt szajkózza.) Hát közlöm mindenkivel, hogy egyik se jobb a másiknál és pont! Nyáron egy pékségben dolgoztam heti 6 napot és vagy reggel 5-re mentem dolgozni vagy fél 12-re. Az egész napos állástól és kiszolgálástól sajgott mindenem. Most pedig újra az iskola padot koptatom, unalmasabbnál unalmasabb órákon át... Úgy döntöttem, hogy maradok még egy évet a régi sulimban és így érettségi után leteszem a szakmát is. (Ha már 4 évig parképítőnek tanultam.) Csak 1 éves a szakma, szóval jövőre jöhet a japán szak, csak még azt nem tudom, hogy hol... :/ Pedig már éppen ideje lenne eldöntenem!!!

Hát ennyi lenne így első nekifutásra. Nem tudom mikor jelentkezek legközelebb vagy hozok-e valami frisset, de hamarabb el fog jönni, mit a mostani, azt ígérem. :D